Dalszveg-fordts 4.
2006.12.25. 18:10
Az igazsg, hogy mindannyian csak apr rltek vagyunk,
De mr tisztn ltom, hogy n letptem a lncaimat.
A flelem csak a gondolatainkban ltezik,
s felemszti minden indnket.
A flelem csak a gondolatainkban ltezik,
de felemszti minden indnket.
Te szegny, des, rtatlan llek
Trld le a knnyeidet s valld be vgre,
hogy csak azrt lsz, hogy engem megtrj...ne tagadd
des ldozat.
Egy napon majd elfelejtem a nevedet
s egy des napon az n elveszett fjdalmam tged rkre eltemet.
A flelem csak a gondolatainkban ltezik,
s felemszti minden indnket.
A flelem csak a gondolatainkban ltezik,
de felemszti minden indnket.
Te szegny, des, rtatlan llek
Trld le a knnyeidet s valld be vgre,
hogy csak azrt szeretsz, hogy gyllhess ksbb, igaz drgm
n vagyok a te des ldozatod.
lmodok a sttben,
Elalszom s vrom a hallt..
s ahogy n a csend
Eltrlm az letemet s ami fjt.
A mi parzsl hamunk
fest majd feketre minden napot
s a semmi vilga temet el engem, s a holnapot.
Gondolkoztl mr azon mirt gyllsz?
Mg mindig tl gyenge vagy ahhoz, hogy tlld a hibidat?
Te szegny, des, rtatlan llek
Trld le a knnyeide s valld be vgre,
hogy csak azrt lsz, hogy engem megtrj...ne tagadd
des ldozat.
|